Túrázni jó! (3. rész)

Szinte már meg is jártuk a túrát, annyi mindent tudunk, hogyan szervezzünk, vagy vegyünk részt rajta. Ha igazán jól szeretnénk vezetni és jól érezni magunkat, akkor még marad pár nyitott kérdés. Milyen motorral, merre menjek, mit kell vinnem, mibe csomagoljam és egyáltalán, hogyan viselkedjek? Belföld, vagy külföld, komp, vonat, vízum és még ezernyi megválaszolatlan kérdés, elintézetlen dologgal kell szembenéznünk indulás előtt.

 

A motorok és állapotuk

 

Sajnos még sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a motorjuk mire is való. Nem ismerik a lehetőségeiket, sosem tapasztalták meg a valós korlátokat. Egynapos útra bármivel mehetünk, hiszen ha fogcsikorgatva is de átvészeljük a kényelmetlen ülést, a kihagyott étkezést. A baj akkor kezdődik, ha több napon át kell szenvednünk. Nem ugyan az második, harmadik, sokadik napon is nyeregbe szállni, az ember napról napra kevesebbet bír, hamarabb elfárad. Ha már az első napon maximális távot mentünk, hamarosan elérkezik a pillanat amikor a fáradtságtól csökkenő tolerancia szintünk miatt, mindenkivel összeveszünk, elrontva az egész túra hangulatát.

A profi vezető tudja az adott túráról, hogy kinek, milyen motorosoknak szánta. Legyen karakán és tanácsolja el a túrától a várhatóan szenvedő alanyokat.

A sportmotorosok maradnak a jó utakon, a tempós motorozás számukra az élvezetes. Hosszú útra kevésbé alkalmas, hiszen komfortja korlátozott és a csomagjaikat csak kompromisszumokkal tudják a motorra tenni.

A túramotorosok már lassabban közlekednek, könnyebben letérnek a rosszabb mellékutakra, elegendő tárolójuk van, akár két személy csomagjához is. A kényelem miatt hatalmas távokra is képesek.

A túraendúrósok szeretik a kihívásokat, burkolatlan útra is bátran lekanyarodnak, keresik a kalandot. Általában egyedül bolyonganak a világban, így az utas helyét is kitöltheti a felszerelés. A megtett táv lehet nagy, vagy lehet minimális az úttalan utak miatt.

A csopperesek leginkább szeretik megmutatni a motort mindenkinek. Felépítésükből adódóan nagy távolságokra ritkán mennek, a motorhoz hozzá tartozik a „keménység” így még akkor is mosolyognak, ha mindenük fáj az üléstől.

Nagyrobogósok minden kényelemmel bírnak, „guruló fotel” a titulusuk. Mégis valahogy kevesen választanak nagy távokat ilyen motorokkal, talán a kisebb kerékátmérő okozta bizonytalanság miatt.

Ha valaki nem ismert magára teljesen, az ne aggódjon, hiszen mindig vannak kivételek, akik csopperrel endúróznak, sportmotorral keresik a kalandot, és endúróval róják az autópályákat.

A lényeg, hogy a motor legyen minden esetben 100%-os. A gumi többet bírjon, mint a valós táv, a fékeket az olajcserét se számoljuk ki centire.

 

Pikk-pakk

 pikpak

A pakolás talán az egyetlen dolog a motoros túrázásnál, ami meglehetősen egyéni szemlélet alapján történik. Mindenkinek más a fontos, így különbözőek a pakkok. Lehetne pikk-pakk csomagolni, de jobb ha átgondoltan tesszük, hiszen motorunkon soha nem elég a hely, valamint a csomagok súlyával is számolni kell. A tapasztalok azt mutatják, minél messzebb, több időre indul a túrázó, annál kevesebb minden kell. A rövid, egynapos túrák akár csomag nélkül is abszolválhatóak, de nem árt ha van nálunk defektjavító, egy melegebb pulóver és egy fél liternyi folyadék. Ezekre bármikor szükség lehet. A távolabbi célpontok eléréséhez már alaposabban érdemes csomagolni. Személyes holmikból csak a legfontosabb, tisztálkodó felszerelés, pár kényelmet szolgáló eszköz. A vízről és a meleg pulcsiról itt se feledkezzünk meg. Egy ilyen pakoláshoz elég egy koffer, vagy egy közepes méretű táska.

A hosszabb kalandosabb utakra már komoly fejtörést jelent bepakolni. Többnyire csak a túra végén derül ki, hogy a pakk felét nem is használtuk. Ruházatból kevesebb is elég, mossuk ki útközben. Mivel motoros túra, így a selyeminget, a zakót és az alkalmi cipőt bátran hagyjuk otthon. Helyet kell szorítani a kempingfelszerelésnek, tartalék alkatrészeknek, szerszámoknak. Számolni kell némi kajával, esetleg ajándékokkal, de a vízről és a meleg ruháról itt se feledkezzünk meg. Az egyik legjobb módszer, ha gondolatban végigvisszük a túrát, átgondoljuk az eseményeket és ahhoz kapcsolódva pakolunk be. De hova is?

A legjobb a koffer, vagy koffer rendszer, hiszen ezek vízállóak, zárhatóak, így biztonságosak. Ha nincs ilyenünk, akkor remek szolgálatot tesznek a különböző táskák ülésre, oldalra, tankra helyezve. Ezeknél sajnos a biztonság már nem 100%, de általában nem piszkálják a motorosok cuccait. Kisebb egyszemélyes menetekhez jó szolgálatot tesz egy hátizsák, de ne pakoljuk túl. Fontos, hogy a csomag súlya ne haladja meg a motor terhelhetőségét, mert alaposan megváltoznak a menettulajdonságok egy túlpakolt motornál, ami balesetveszélyes.  Érdemes minden esetben pakklistát készíteni, akár a többi résztvevővel közösen.

 

Hé paraszt! Merre van a Glószglokner??

 

Amikor külföldön túrázunk érdemes betartani pár dolgot. Amennyiben van lehetőségünk készítsünk egy túraszabályzatot. Lehetőség szerint indulás előtt informálódjuk, mire lehet számítani, milyenek a rendőrök, az utak, a szállások és a helyiek. Idegen országban az itthoni tempónk 2/3-át használjuk, ott fontos a bőséges tartalék. Figyeljünk az üzemanyagra, tankoláskor mindenki tankoljon, még ha csak öt litert is. Tartsuk tiszteletben a helyi szokásokat, kár morogni, ha valami nem úgy van, mint otthon, nekik ez így természetes. Ügyeljünk a pénzre jobban, hiszen több is van és távolabb a segítség. Figyeljünk az árakra, mert becsapós, hogy ott valami csak egy helyi micsodába kerül, az ember hajlamos csak az egységet nézni nem az értéket. Legyen nálunk segítség telefon, ami annyit jelent, ha baj van tudjuk kit kell felhívni. Az sem baj, ha legalább egy valaki beszéli az ország nyelvét. Lehetőleg ne motorozzunk sötétedés után, szállásunkat (ha nem előre foglalt) már kora délután kezdjük keresni. A határátlépéshez is lehetőleg a reggeli órákban érkezzünk, mert keletre pl. több órás procedúra is lehet az átkelés. Igyekezzünk a háttérben maradni, mert van pár hely ahol nem szeretik a motorosokat, a magyarokat, de ahol igen, ott fárasztó folyamatosan a középpontban lenni.

Hallgassunk a helyi intelmekre, miszerint az út járhatatlan, vagy ne arra a szállásra menjünk, van jobb. Általában szeretik a különc utazókat és inkább segítő szándékkal adnak tanácsot. Legfőképpen pedig igyekezzünk megismerni a szokásaikat, megkóstolni az ételeiket, italaikat, megtapasztalni a vendégszeretetüket. Keressünk fel eldugott, turistáktól mentes helyeket, mert ott lehet az ország valódi lakóival találkozni. Fantasztikus érzés amikor egy idegen ember meghív a házába, vagy akár csak egy teára, beszélgetésre, hiszen ez utunk egy célja, a felfedezés.

 

 

Személyi, útlevél, vízum?

 

Az Eu-ban sok helyre mehetünk személyivel, itt nem kell foglalkozni a határátlépéssel, sok országba azonban csak útlevéllel jutunk be, így tanácsos azt minden alkalommal magunkkal vinni. Európán kívül, illetve keletre tartva már belebotlunk a vízumkényszerbe. Oroszország, Fehéroroszország, Törökország, stb. már csak vízum birtokában enged be a területére.

A vízum lehet egyszerű, (Törökországba pl. 15 euróért a határon kapunk vízumot) (a török vízum időközben megszűnt! a szerk.) vagy körülményesebb, hiszen a konzulátuson kell igényelni, sokszor borsos árat fizetve. Minden esetben tájékozódjuk a vízumkötelezettségről, valamint az adott országba motorkerékpárral való belépésről. Ázsiai és afrikai országok megkövetelik az úgynevezett Carnet de Passage-t ami egy vámgarancia és elég drágán mérik, de e nélkül nem lehet bejutni egyes országokba.

 

 

Spórolás

 

A spórolás nem minden esetben pénzt jelent. Sokaknak pénzük lenne, de idejük már annál kevésbé. Érdemes elgondolkodni egy távolabbi célpontról indítani a túrát. Viszont oda el kell juttatni a motorokat. Ezt lehet földön, vízen, levegőben.

A földön ez egyik legegyszerűbb, ugyan is Bécsből több irányba is indulhatunk vonattal. Este megérkezünk az állomásra, bepakolunk, éjszaka alszunk, míg a vonat tovarepít minket a francia, svájci, olasz hegyek lábához. A vonaton bereggelizve, kipihenten kezdjük az élvezetes motorozást. Kisebb társaságok teherautót rendelve szállítatják el motorjaikat, majd pár nappal később utána repülve, akár egy hetet spórolva kerülik el az unalmas autópályázást. Néhol kompra szállhatunk, „kikerülve” pár országot, majd a partraszállást követően itt is pihenten vághatunk neki a kalandnak. Vitethetjük a motorokat még repülővel is, de sajnos az irreálisan drága. A többi szállítással sem költséget spórolunk, általában ezek pont annyiba kerülnek, mintha lábon mennénk, csak gyorsabb és nem olyan fárasztó.

A szállításokról ma már ezernyi információt találni az interneten, árak, időpontok tekintetében. Kevés kutatómunkával napokat spórolhatunk, használjuk bátran ezeket a lehetőségeket, még akkor is ha ezért „lepapírkutyáznak”.