Magyar gulyás, amerikai pite, tiroli rétes, avagy panzió az ÖETZ-völgyben

Majd nyolc órányi kocsikázást követően fékezek a völgy kis utcájában. Innen lentről hatalmas a ház, de ahogy körül nézek, itt minden ház óriási. Azt hittem méteres hó vár, de zöld fű virít a parkolóban. Sebaj, nem síelni jöttem, csupán felderíteni, érdemes-e ilyen messzire motorozni.

A bejáratban már vár vendéglátóm,Kovács Krisztián, egyből a konyhába vezet, ami feltűnően autentikus a bejárat melletti évszámot tekintve, hiszen 1757-es szám virít a falon. Vacsora közben beszélgetünk, készülődök a holnapi interjúra, puhatolózom, mit szabad kérdezni és mit nem. Hamar megtaláljuk a közös hangot, a fogadós nem fukarkodik a szavakkal.

Szerencsére nem csörög az óra reggel hatkor, mint otthon, így kényelmesen, kipihenten ébredek. Mivel nem beszéltük meg mit szeretnék reggelizni, sokféle finomság vár az asztalon, gőzölög a tea, kávé illata lengi be a földszintet, tojás, felvágott, sajt, friss ropogós panini és még ezer féle ínycsiklandó ennivaló várja, hogy rendesen induljon a nap. Közben megbeszéljük a nap menetét és estére tesszük az interjút, vacsora után.

Reggelit követően körbevezet az ódon házon, pincétől a padlásig, minden szobánál, helységnél jön egy sztori, terv, vázolva a jelent és jövőt. A ház hatalmas, öt szoba áll rendelkezésre, egy és kétágyas, fürdővel, vagy közös fürdővel, a konyhában igazi sparhelt, a társalgóban búbos kemence, gyönyörű boltívek, hatalmas falak. Napközben még körbekocsikázom a környéket kicsit, motorral jobb lenne, de 5 fok alatt van és 1500 méter feletti utakra indulok. Már várom az estét, hogy kifaggassam Krisztiánt, rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem a nap folyamán.

Fantasztikus vacsora, maradunk a konyhában, ez valahogy olyan magyaros tempó, a buli központja is a konyha. Lássuk hát miért lett egy magyarból aki elköltözött Amerikába, tiroli, ráadásul vendéglátós.

 

MTM:  Régóta dolgozol a vendéglátásban? Hányadik panziód ez itt Tirolban?

KK: Ez az első, ha jól utána számolok, akkor viszont az első.

MTM: Akkor  honnan az ötlet? Miért pont panzió?

KK: Évek óta az Usa-ban élek, ott nősültem, feleségem is európai. Mostanság sajnos ott nem jók a kilátások, így keresgélni kezdtünk, hol lehetne folytatni, ahol kicsit biztosabb az élet. Felmerült Canada is, de sajnos azok is nagyon függenek az Államoktól, ezért azt elvetettük, és Európa felé vettük az irányt. Feleségem nézegette a hírdetéseket, Ő találta ezt a házat is az elsők között. Kint is hegyek között élünk, Tirolban is hatalmas hegyek vesznek körül, beleszerettünk. Abban a pillanatban minden adott volt, mindketten Magyarországon voltunk, kocsit béreltünk és eljöttünk megnézni. Elsőre megtetszett, a pénz is kifutotta, elsőként ültünk le a tulajdonossal, így pár hét alatt megköttetett az adás-vétel.

MTM: Miért Ausztria, miért panzió? Egy sima ház is elég lett volna, a hegyek akkor is itt vannak.

KK: Rém egyszerű, Ausztriában volt a ház, ami megtetszett, Ha ugyan ez Svájcban, vagy Németországban van, akkor most ott beszélgetnénk. Miért panzió? Mert ugyan nem vagyunk már ifjak, de szeretnénk dolgozni, egy kis pénzt keresni, szerettük volna, ha a megtakarított pénzünk dolgozik még egy kicsit és nem csupán birtokolunk egy ingatlant. Ez persze nem spekulációt jelent, akkor tőzsdéznénk a pénzzel. Erről szó sincs, arról viszont igen, hogy túl sok nyugdíjra nem számíthatunk, ezért egy megélhetésszerű befektetés volt a cél. Ehhez hozzátesszük a mi munkánkat, aztán majd csak lesz valahogy.

MTM: Mindig többes számban beszélsz, viszont a feleséged nincs itt, ahogy körülnéztem, nem is látom női kéz nyomát. Ő nem szereti a hideget, vagy később csatlakozik, Te vagy az előfutár?

KK: Valóban, Ő nagyon fázós, de megigértem neki, hogy szaunaszerűen fogok fűteni ha itt lesz. Nem, ez csak vicc, valójában nekem volt egy kis cégem, amit sikerült eladni, neki viszont még kötelezettségei vannak, közszférában dolgozik, orvos, belgyógyász egy military kórházban, 2014. februárban éri el a kedvezményes nyugdíjkorhatárt, meglátjuk, akkor miként tud leszámolni az ottani dolgaival. Ahogy ott állnak a dolgok, a bizonytalanság, semmi nem biztos. Ha sikerül, akkor hamarosan csatlakozik, ha nem, akkor addig egyedül nyomom az ipart.

MTM: Térjünk vissza a munkára. Kiket vársz ide a panzióba, melyik országból?

KK: Alapvetően az a terv, hogy egész évben van mit tenni itt a környéken. Télen ugye síelés, két gleccser is van a közelben, pár km-re minden irányban sípályák, tavasszal megjelennek a kirándulók, akik az ébredező természetet fürkészik, fantasztikus hegyek-völgyek, tengerszemek vannak a környéken, maga Öetz-völgy csodálatos, tele ódon településekkel, házakkal. Tavasztól őszig jöhetnek a motorosok, bringások, kirándulók, raftingosok, siklóernyősök, aztán kezdődik minden előről. Alapvetően magyar vendégeket várok, bár ezt nehezíti, hogy Bp-től mintegy 800 km távolságra vagyunk. Síelni nem síelek, a tél sport nekem a hógolyózás, hóangyal készítés, motorozni viszont több tíz éve motorozom, így inkább egy motoros barát szállás szeretnék lenni, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a sízők nem kapnak meg minden földi jót itt nálunk, de a motoroknak tároló készül majd, kis szerelési lehetőséggel, ruha, csizma szárítóval.

MTM: Ahogy mondod, szeretnéd, fog készülni. Ez nálam azt sugallja, nincs még minden kész, van még munka a házzal.

KK: Igen, rengeteg terv és munka van, jelenleg öt szoba van, nyolc főnek ad kényelmes szállást, tervben van a tetőtér kialakítása, ahol még  négy kétágyas szoba lesz, de akár családnak is kényelmes két gyerekkel. A pincében lesz egy dühöngő, ahol ki lehet ereszteni a gőzt, billiárd, darts, flipper, zenegép.  Szeretném a meglévő szobákat is átalakítani, a berendezés nem mindenhol tükrözi az én igényeimet.

MTM: A környéket sikerült-e már feltérképezni? Miért érdemes ennyit utazni?

KK: Mivel a csücsökben vagyunk, innen egy órán belül elérhető Svájc, Olaszország, Németország, rengeteg szép hágó, gyönyörű kis út van, de van a közelben fürdő és vizipark is. Sajnos sok a teendő a házzal, így nagyon nem térképeztem fel a környéket, talán tavasszal lesz rá idő, mindenképpen tisztában szeretnék lenni a lehetőségekkel, ezzel is segítve az idelátogatókat.

MTM: Látom nem töröd a magyart, ezen kívül milyen nyelven beszélsz?

KK: Angolul. Németül egyenlőre nem vagyok hajlandó megtanulni.

MTM: Magyar motorosokat vársz , de miért ide? Mi az amitől ide kell jönni és nem két utcával arrébb?

KK: A magyarokat eléggé lenézik az osztrákok, sajnos sokan tesznek is ezért, hogy ez az image ne sérüljön, így egy osztrák tulajdonos csak a pénzt látja, a vendéget kevésbé. Nálam nem csak a pénz jön, vendégként nagy szeretettel fogadom őket, figyelembe veszem az igényeket lehetőség szerint.

MTM: Mi a szolgáltatás, amit kaphatnak a vendégek, akik ide érkeznek?

KK: Egyelőre szállást kaphatnak, tiszta szobával, tiszta ágyneművel, bőséges reggelivel. Lehetőség van megbeszélés alapján kérni ebédet, vacsorát, nem vagyok egy kocsma, de bizonyos korlátok között az esti iszogatáshoz is tudok biztosítani alapanyagot. Természetesen ezek nem képezik a szobaár részét, ezért külön kell fizetni, mint bárhol máshol.

MTM: Miben különbözik a magyar és nem magyar vendég ellátása? Kedvezmény, vagy egyéb megkülönböztetés, nagyobb adagok, melegebb szoba?

KK: Nem feltétlenül az árakban kell látni a differenciát. Lehet ilyen is, de nem ez a cél. A magyarok szeretnek ismerősként extra deal-t kapni, de ez itt nem játszik. Az árak alapvetően tiroliak, de nem a felső tartományban, inkább az alacsonyabb árfekvés, persze ez nem jelenti a balkán vagy ukrán árakat. Az osztrák és egyéb nemzet vendégeit kiszolgálom, mosolygok, de nem csacsogok velük esténként, megkapják a kötelezőt. A magyarok közvetlenebb kiszolgálásra, több figyelemre, nagyobb szabadságra számíthatnak. Lehet, hogy iszunk egy sört a konyhában – ahova a külföldit nem hívom meg – figyelembe veszem mit szeretnek és szeretnének, sokkal rugalmasabb kiszolgálásban részesülnek. olyan, mintha egy ismerőshöz jönnének és nem egy szállásra.

MTM: Milyen motorod van most?

KK: Itt Európában nincs semmi, az Usa-ban van egy Harley-m. Tervezem, hogy áthozatom, de most nem ez a fő tennivaló. Volt itt már Hondám, BMW, most üres a garázs, de tavaszra tervben van, hogy ne kelljen sírva integetni a srácoknak, amikor reggeli után felkerekednek motorozni.

MTM: Ha csak egy motort választhatnál, mi lenne az?

KK: BMW 1150 GS

MTM: Köszönöm! Remélem megvalósítod mindazt amit elterveztél.

KK: Széles utat!

 

 

Reggeli után felkerekedek, átruccanok Svájcba tankolni, de csalódás, hiszen csak 25 centtel kerül kevesebbe a gázolaj. Cserébe a táj pazar, van ahol 2. sebességi fokozatban kaptatok felfelé. 800 méterről indultam  a háztól, már 1600 méter felett járok. Visszaindulva Innsbrucknál bevásárolok, délután kettő van, amikor felhajtok a pályára, majd este fél tízkor csukom a kaput itthon.

Rengeteg infót kaptam, talán fel sem fogtam. Érdemes meglátogatni ezt a helyet, eltölteni pár napot, motorozni, pihenni, kirándulni. Én biztosan megyek!

Keresd a facebookon..