Kérek 1200-at! Kicsit több lett, maradhat?

Reggel csörgött a telefonom, Attila volt az.

-Szia! Csak azért hívlak, mert két napig itt van a CrossTourer automata változata, ha szeretnéd kipróbálni.

-Köszi! Nem tudom még hogy alakul, de holnap talán lesz időm.

Fél órával később felhívtam és megbeszéltem, hogy délután érte megyek, reggelig az enyém. Nem voltam különösebben izgalomban, sok motort vezettem, teszteltem már.

Megírtuk a papírokat és vártuk a motor, hogy visszahozza egy tesztelő.

Aztán megjött, diszkrét mégis decens hangjával azonnal lenyűgözött. Nagy és bordó, valahogy mégsem óriás. Van pár dolog amit korábban elhatároztam, például olyan, hogy nem veszek ABS-el szerelt motort, meg az automata váltó hallatán egyszerűen a motorozás megcsúfolása jutott eszembe. Mi az, hogy nem kell váltani, kuplungolni?? A digitális műszerfal sem a kedvencem, szeretem nézni a kerek számlapon táncoló mutatókat.

De a szentimentalizmus ideje lejárt, haladni kell a korral, így megalkuszom, ez van.

 

Az alábbi tesztben nem fogok hosszasan írni a külsőről, technikai adatokról, előbbi szubjektív, utóbbit megtalálni számos helyen a neten. Csupán a benyomásokról, vezethetőségről, kényelemről, esetleges hibákról ejtek szót.

 

Egyik kolléga megmutatta, mi mit kapcsol, vált, villan, csippan, majd sapka, sál, kesztyű fel.

Eljött az igazság pillanata, megnyomom a gombot, halk dörmögés hallatszik, semmi rázkódás, remegés, rezgés. Oldalsztenderről felállítani nem okoz gondot, nem is érezni a 280 kilót. Mivel se kuplungkar, se váltókar nincs, marad a jobb hüvelykujj, amivel egyesbe tesszük a váltót. Klattyanás hallatszik, érezni szinte semmit, a műszerfalról eltűnik a zöld visszajelző és megjelenik a fokozatjelzőn az egyes. Könnyed csuklómozdulattal tudtára adom a gépháznak, hogy indulni kell. Nem kérdeznek vissza, ráadják a tüzet és könnyed eleganciával elhagyjuk a parkolót.

Fura ez az egész, a váltást hallani, érezni szinte alig. Tökéletesen tudja a dolgát és teszi is.

 

Mivel nincs sok időm, így jól átgondolom merre vitessem magam, ahol valóban tesztelhetek, van egyenes, kanyar, jó és rossz út, gyorsítás, fékezés, szóval minden ami kell.

 

Hamar kész fejben az útvonal, a pályán megnézem mit tud. Érezni a teljesítményt, de nem félelmetes, nincsenek lyukak a gyorsításban, egyenletesen tol folyamatosan bőven 200 felettig, de aztán letérek Biatorbágy felé. Nyilvánvaló, hogy egyedül is könnyedén készítek onboard videót, ráadásul a fényképezővel, melyet a bal kezemben tartok. Nem kell nyakba lógatni, hiszen a motor teszi helyettünk a dolgát, kuplungol, vált, oda-vissza észrevétlenül.

Kényelmesen indulok, 60 km/h-nál már hatodikban van, észre sem vettem, mikor váltott fel. Megállok, újra próbálom, nagyobb gázzal, jobban kihuzatja a sebességeket, pillanatok alatt 100-al megyek, olyan mintha tudná mit akarok. Próbálom az „S” fokozatot, még jobban pörgeti, megy mint az ördög, próbálgatom a kézzel váltást, érdekes érzés, de hamar megunom, mert élvezni akarom azt a szabadságot, azt a plusz élményt, amit az automata váltó nyújt. Szabadságot kapok, nem kell figyelni a váltásra, se oda, se vissza. Szabad kezet és még egy ízlelőbimbót adott a Honda a motorozás élvezetéhez, szinte utasként bámulhatjuk a tájat, élvezzük a szelet, tudva, hogy bármikor vadállattá válhat alattunk a technika. „D” fokozatban a kényelmes poroszkálástól a dinamikus motorozásig, „S” állásban maximális tolóerőt használhatunk. Mindkettőbe „belenyúlhatunk a bal kéznél található + és – gombokkal, de ha igazán macsónak érezzük magunkat, akkor teljesen kikapcsolhatjuk az automatikát és kézzel válthatunk.

A kipörgésgátló és ABS nyújtotta biztonság maximális, murvás talajon is maximális tapadással fékez, aszfalton pedig az eddigi legjobb fék és ABS amivel eddig találkoztam ilyen nagyendúrón. A váltóház kissé belóg a fékpedál fölé, de sosem volt „beszorulós” érzésem, pedig bumszli quados csizmám van. Nincs bizonytalanság érzetem, túlzott gázráadásra az elektronika teszi amit kell, mindezt úgy, hogy nem akar ledobni, amikor visszaadja az erőt, legyen az tökéletesen tapadó aszfalt, vizes burkolat, vagy laza talaj. A blokkolásgátlót nem, de a kipörgésgátlót ki lehet kapcsolni akár menet közben is. A kardán csak a képeken és elindulás előtt létezik, amint felülünk és nem látjuk, el is felejtjük azonnal. Semmilyen kardánreakcióról nem beszélhetünk se induláskor, se fel-le váltáskor.

Az üléspozíció kényelmes, kicsit fura eleinte, hogy pont oda tenném a lábam megálláskor, ahol a lábtartók vannak, de ezt pár megállás után meg lehet szokni. Nincs rezonancia, nem zsibbasztja a kezet, lábat, feneket, a tükrökben mindig fel lehet ismerni a mögöttes dolgokat, akár rendszám szinten is. Az ülés olyan, mintha vékonyan lenne szivacsozva, de 4-5 óra motorozás után sem fájt semmim, érzésre mégis hamar „kiülősnek” tűnik. A másik bajom az üléssel, hogy van egy éle a teteje és oldala találkozásánál, nekem nyomja a belső combom, ha leteszem a lábam. A tank és ülés keskeny, jól elférni rajta, nem kell szétrakott lábakkal ülni. A kormány széles, a manőverezés könnyed, szinte önmagától fordul. A nagyobb kormány az autók között lehet gond, de ez a motor nem a városi ingázásra készült. Szélvédelem kevés, kb, mint a hasonló motoroknál gyárilag, bár 120-140ig nem éreztem problémásnak. A túraplexi megoldást nyújthat a kevésbé szélállóknak majd.

Most pedig az egyik legfontosabb dolog a futómű és komfort. A hosszú rugóút feltételezi a lágyságot, ami alap helyzetben létezik is, könnyedén vasalja ki az úthibákat, alap beállításban talán inkább sportos, de nem veri le a vesét. A fordított első teleszkópon érezni  a kisebb rugózatlan tömeg előnyét. Az Etyek-Alcsút közötti útszakasz botrányos mivolta tökéletes tesztszakasz, hiszen kanyargós és kátyús egyszerre. Próbáltam megingatni, de semmilyen helyzetben nem éreztem bizonytalanságot, éreztem az egyenetlenségeket, de minden helyzetben az íven maradt, nem hintázott, nem imbolygott.

A hosszú tengelytáv miatt „terepezéskor” nem akar kitörni a hátulja, 184 centivel állva kényelmesen porolok, alacsony súlypontja is könnyít az ilyesfajta időtöltésben. Laza talajon is jól fordul, nem akar bedőlni, kikapcsolt kipörgésgátlóval pedig igazi állattá válhatunk a blokk ereje által.

A műszerfal nem a kedvencem, de tökéletesen informatív, fokozatjelző, hőmérő, üzemanyagszint, talán a fordulatszám mérő az amit szokni kell, sötétedés után kellemes a színe, fényereje pont jó.

A világítás alapban jó, a távfényszóró nekem kicsit kevés, de egy kiegészítő lámpával orvosolható ez is.

Reggel lemosom, míg szárad napozok a padon és bámulom ezt a böszme, mégis filigrán, erőtől duzzadó, mégsem félelmetes, csillogó, de nem hivalkodó már-már a tökeletes Hondát.

Visszaadtam a kulcsot, forgalmit….Azt hiszem hazafelé menet feladok egy lottót!