Képeslap Norvégiából, második rész

Tovább folytatva utunkat…

 

Július 2-án reggel mindenki kisimult arccal, frissen és vidáman telepedett a reggeliző asztalhoz, mivel elalvás előtt indigót osztottam a kispárnák alá, ezzel duplázva meg az alvásidőt… 🙂

Indulásunkat igen zord, hófödte magaslatok figyelték, ennek hatására (no, és persze a szemerkélő eső tiszteletére) esőruhában kezdtünk. A Télapó falujában átlépett Északi sarkkörön Mo i Rana mellett térhettünk vissza a megszokott „térfelünkre”… 🙂  Nem mellesleg a város gyakorlatilag Norvégia földrajzi középpontja is!

Természetesen itt is kialakítottak egy turistaközpontot, hogy véletlenül se maradjunk le az eseményről… 🙂 Hiszen, milyen dolog már az, hogy a Mezei Magyar Motoros (MMM) csak úgy észrevétlen átoson hazafelé vágtában a nevezetességen?! Kalapáltak hát nekünk egy ilyen kompozíciót, hogy igazolhassuk – pár fotó segítségével az otthoniaknak – látogatásunk tényét. De azt nem tudták, milyen jól funkcionál mindez hajcsatként, mondjuk Migyurinknak, egy jól beállított fotón… 🙂

43_

Merthogy ilyen ám ez valójában…

44_

A hókupacok rengeteg témával szolgáltak… 🙂

45_

 

Továbbindulva a Rossaga folyó völgyében kanyarogtunk és mire a Laksforsen vízeséshez értünk, legalább 10 C fokot emelkedett a hőmérséklet. Ilyen utakon…

 

46_

 

Persze ezzel igazából eltelni képtelenség, de kicsit rá kellett pihennünk a következő élményekre is!

 

47_

 

Laksforsennél van ez a gyönyörű vízesés, amit a lazacok is tudnak. Ezért ívás idején akár itt is felugrálnak..

Mozgalmas napunkat 588 km-rel zártuk Steinkjerben.

 

Július 3-án sem terveztem kevesebb programot, mint az eddig megszokott, így már 11 óra előtt Trondheimben voltunk. Ahogy az ebben az évszakban, más országokban is divat, heves felújításban voltak éppen a helyi erők, ezért a tervezett úton nem tudtunk az óváros közelébe férkőzni. A benzinkutas azonban készséges volt, segítségével pár perc múlva a Nidarosi-katedrális előtt csodálkoztunk.

Maga a város hosszú ideig volt Norvégia fővárosa, így talán nem nehéz elképzelni, hogy székesegyháza a mai napig egész Skandinávia egyik legfontosabb zarándokhelye.

A katedrális 1070(!) óta áll és ma is a norvég királyok koronázási helye! Legutóbbi felújításával 2001-ben végeztek és mondhatom, hogy valami fantasztikus építmény! Kevés székesegyház mondhatja el magáról, hogy két orgonája van. Nos, ez az egyik…!

 

48_

Belülről is egészen lenyűgöző méretei vannak!

49_

 

Sajnos a városra több időt nem tudtunk szentelni, mert még előttünk állt az Atlanti út! Így a jellegzetes színes faházak és a régi híd ez alkalommal várólistára kerültek… 🙂

A Halsafjordon átkelve Kristiansund felől érkeztünk az Atlanti óceánon épített látványos hidakhoz. Igaz, hogy ebből az irányból egy fizetős alagúton is át kellett haladnunk, de úgy gondoltam, így izgalmasabb és nem megyünk oda-vissza legalább ugyanott.

Ahogy közeledtünk az óceán felé, egyre erősebb volt a szél, ezért ismét felvettük az esőruhákat. A 8 híd látványa, a vad természet és a szél tombolása ellenére is felemelő volt!

 

50_

 

A sok reklámfotón szereplő legmagasabb és leghosszabb Storseisundet-híd mindkét végén parkoló van. A forgalomnak 1989 júliusában adták át a 263 m hosszú és a tenger szintjétől 23 m magas átkelőt. Az egésznek olyan hatása van, mintha kótyagos építészek csapata készítette volna a terveket… 🙂 Ám a hidak szokatlan alakjának is megvan az oka, hiszen az építés célja az apró szigetek összekötése, néha olyan áron, hogy éppen középen kell kanyart beiktatni.

Az útszakasz turisztikai fontosságát és az építők munkáját elismerve, a norvégok az Atlantic Ocean Road-ot az évszázad építményének választották!

Talán nem véletlen, hogy nem mi voltunk az egyetlen „őrült válogatott” akik fel-alá nyargalásztunk a két végpont parkolói között! Persze szigorúan csak a megfelelő exponálások miatt… 🙂

51_

 

52_

 

Egy ilyen hosszú túra alkalmával, pláne a súlypontosabb helyszíneken, visszatérő társakkal is találkozhatunk. Ez a román család (Apa, Anya és a 7 éves kislány) Temesvárról érkezett és Angliába indult tovább innen az Ural- fogattal.

 

53_

 

Az idő múlásával erősödött az eső aktivitása is, hát nem maradtunk tovább. Estére 433 km-t motoroztunk Moldéig, ahol az éjszakát töltöttük.

Július 4-ét Troll-napnak neveztük ki, mivel minden történés és látvány a trollokhoz kapcsolódott.

A reggelit még a szállodában, ám a kávét már a kompon élvezhettük. Afarnes és Solsnes között talán 3,5 km- hajóztunk és mereven szuggeráltuk a szürke égboltot. Nem volt derűs a reggel… 🙁

A Romsdal folyó völgyében található a Troll fal, Európa legmagasabb függőleges képződménye! Ide motoroztunk először.

A parkolóba érve ugyan eső nem esett, de a felhő továbbra sem tágított, foggal-körömmel kapaszkodott a meredek kövekbe, talán 20 m-es magasságban!

 

54_

A sziklán sokan vesztették életüket, elsősorban bázisugrók és hegymászók. Ezért a norvégok betiltották mára ezeket a sportokat itt.

Próbaként a helyi ajándékboltot is meglátogattuk, hogy időt adjunk a feltámadó szélnek, de ettől jobb képet nem tudtunk magunknak gyűjteni.

 

55_

 

Rengeteg szép út van a világon és sok van közülük, amelyik elsősorban motorosoknak készült. Ám egyetlen lista felsorolásából sem maradhat ki, az alig 6 km hosszú norvég látványosság, a Trollstiegen!

De tisztázzuk hát mik/kik is valójában a trollok!? Ők a norvég hitregék alakjai, akik sűrű elhagyatott erdők lakói. Ám csak éjjel aktívak, mivel a napsütés hatására kővé dermednek. Ezen a területen fokozott az előfordulásuk, így hivatalos tábla hívja fel a figyelmet az út elején a „Troll veszély”-re

Mi Észak felől érkeztünk és mielőtt nekiláttunk volna a 11 hajtűkanyarnak, amely 50 m-ről visz fel   850 m-re, szembe találtuk magunkat a Stigfossen vízesésével. A víz 320 m-t zuhan a felvezető út egy hídja alatt átbucskázva.

 

56_

 

A hídról is döbbenetes a látvány

 

57_

 

Nem nehéz elképzelni, hogy tavasszal, a nagyobb vízmennyiség miatt, a híd komplett zuhanyzóvá is változhat!

A kilátóteraszok nyújtotta élményre tényleg keresni kell a jelzőket!

 

58_

 

Fentről a turistabuszok és a motoros kollégák mozgása is terepasztal jelleget öltött… 🙂

 

59_

 

A turistacentrumot ismét a szokásos csecse-becsékkel hagytuk el, majd a lefelé vezető út csodáira koncentráltunk. Teljes napsütés és parádés látvány fogadott minket, amint az első kanyart magunk mögött tudtuk!

60_

 

A jobb oldalon felbukkanó gyors folyású patakban vadvízi evezősöket pillantottunk meg. A buja növényzet és a kellemes hőmérséklet hatására rögtönzött szabadtéri ebéd következett.

 

61_

 

Természetesen előkerült a kockás abrosz, a téli szalámi és az elmaradhatatlan piknik gázfőző. Laci olyan ebédet rittyentett, hogy még utána fél órával is csak szuszogtunk… 🙂

 

62_

 

63_

 

A pihenő után átkeltünk a Norddalsfjordon

 

64_

A Geiranger-fjordot a Sasok útján át közelítettük meg. Nem kellene ismétlésekbe bocsátkoznom, de valóban frenetikus látvány, méltán a leglátogatottabb norvég turistacélpontok egyike!

 

65_

 

66_

 

67_

 

68_

 

Ez a hajó Geiranger falu kikötőjében egy sokemeletes óceánjáró… Természetesen a másik oldaláról is megvan… 🙂

69_

 

A fjordot magunk mögött hagyva sem fogytak a kanyarok és következhetett a norvég viszonylatok között magasnak számító 1030 m-en található Djupvasshytta tava. Talán emlékszel még, hogy július 4-én történt mindez, ám a fotó tanulsága szerint ez egy behavazott állóvíz!

Gyulánk pedig a fotó és a mi kedvünkért, halált megvető bátorsággal állt, a… partjára… 🙂

 

70_

 

A 15-ös útra becsatlakozva készítettünk még az elkövetkező időszakra pár háttérképet a szürke hétköznapokra monotóniája ellen…

 

71_

 

A délután sem volt kevésbé izgalommentes. Egy tempósabb szerpentines szakaszt követően, valahol Utvik előtt újabb pihenő következett. Laci elterült a fjord látványától…

 

72_

 

Én pedig Gyula motorjának hátsó kerekétől…

73_

 

Aztán ő is… A kisebb kihívás ebben az volt, hogy ott kell kicserélnünk. A komolyabb kérdés az, hogy mindezt Norvégiában, szombat este 6-kor…!

Az első benzinkútig minimális gyorsítással és fékezéssel gurultunk, ahol megtudtuk, hogy nem olyan a hozzáállás, mint itthon.

Konkrétan a kutas telefont ragadott és 10 perc múlva elmondta, hogy semmi okunk a bizakodásra… 🙁 Talált ugyan a közelben egy mestert, aki hajlandó lenne akár ilyenkor is cserélni, ám a szükséges méretben nincs motorgumija.

Forde cca 75 km-re volt, ahol talán nagyobb kereskedelem zajlik, próbáljunk odáig vergődni valahogy.

Mindenféle óvintézkedések, további kímélő üzemmód beiktatásával, sikerült elérnünk a fordei benzinkutat. Mint ott kiderült, a helyi gumisműhely főnöke, legnagyobb szerencsénkre, szintén motorozik és volt raktáron a szükséges méretű gumi! Onnan már csak rá kellett beszélnünk egy kis soron kívüli szombat estére… 🙂

74_

 

Fordétól Lavikig már teljesen kisimultak az addig keletkezett ráncaink. A szálloda teraszán pedig felszabadultan, bár kissé fáradtan sztoriztunk a sör mellett… 🙂

A napot 417 km-rel zártuk.

Július 5-én Lavik-i szállodánk ablaka alól indult a komp a Sognelfjordon át. A másik part cca 6 km-re lehetett és nem sokan tolongtunk a reggeli első járaton. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy Migyurink – talán a korai időpont miatt -, még ezen a rövidke fedélzeten is csak stoppal akart a rámpáig menni… 🙂

 

75_

 

Bergenben, a Travel Channel jellegzetes reklámfilmjében látható kávézó teraszán pihegtünk egy kicsit,

76_

Közben átfutottuk a fontosabbakat.

Norvégia második legnagyobb városa 230 ezer lakossal büszkélkedhet. Alapítása 1070-re datálható és aranykorát 1350-1550 között élte. A Bryggen színes faházai 1978-tól képezik az UNESCO világörökségének részét. Az épületek földszintjén boltokat, az emeleteken pedig lakásokat alakítottak ki, ami sincs másként. Bár a boltokban ma már inkább a turisták által keresett és nem a helyieknek szánt termékek kaptak helyet.

77_

 

A faházaktól egy másik helyi nevezetességgel, a siklóval mentünk a város fölé épített kilátóba. Elsőre riasztónak tűnt a jegyekre várakozók sora, de nem kell megijedni, gyorsan halad!

 78_

 

79_

 

A hegy oldalán közlekedő vonatok roppant egyszerű és környezetbarát módon üzemelnek. A felfelé indulót a lefelé haladó húzza és viszont. Minimális a gépi erő, ami a veszteségeket kompenzálja. A Floien hegy tetején lévő kilátóból láthatjuk a Bergent körülbástyázó 7 hegyet is, persze mindezt megfelelő létszámú japán turistával karöltve… 🙂

A városnézést követően Kelet felé haladtunk egy darabon, majd másfél órányi motorozás után újabb piknik következett.

80_

 

81_

Csendélet az ebéd után… Igen! A háttérben mohó szusszantás folyt… 🙂

82_

 

A sziesztát követően a Latefossen vízesését bámultuk. Odda városától alig 15 km-re található ez a nem mindennapi természeti jelenség. A két vízesés 165 m magasból indul és az út alatt egy hídon át fordul a 13-as úttal párhuzamosan a mederbe. Olvadáskor nem ritka, hogy az utat ellepi a víz!

83_

 

84_

 

Innen már csak egy rövidke iramodás volt Hordatun, ahol egy panorámás síszálláson éjszakáztunk. Ezt a napot 352 km-rel zártuk.

85_

Július 6-án eléggé el nem ítélhető módon, esőre ébredtünk. A tegnap esti látkép a ködbe veszett, így utolsó Norvégiában töltött napunk elég rondán indult. A reggelit követően sajnos meg kellett barátkoznunk a gondolattal, hogy esőruhában indulunk. Pedig már annyira elszoktunk ettől… 🙁

Valamivel több, mint 100 km-t tettünk így meg, mire megérkeztünk Morgedalba, ahol Norvégia sí múzeuma áll!

Itt megtalálható a síléc kezdetleges kialakítása, annak gyártástechnológiája, de még a lécgyártó mester szállása, házának belső berendezése is!

 

86_

 

87_

 

A norvég sísport, versenyeken elért eredményei, olimpiai érmei is a falakat díszítik!

88_

 

Morgedal után Larvik felé vettük az irányt.

A városban – mint azt Migyurinktól megtudtuk– erős a kézilabdasport. Ám emellett azért vannak más érdemei is ennek a 23 ezres településnek! Ugyanis természetes forrásainak vizéből készül a Farris néven forgalmazott ásványvíz!

Innen már valóban csak egy kőhajítás Oslo! A norvég fővárost a napra végig jellemző módon, szemerkélő esőben értük el. A külvárosban található Viking Hajók Múzeuma még egy órát volt nyitva, mire leparkoltuk a motorokat.

 89_

 

A múzeumba lépés előtt, érdemes időt szentelni a kérdésre, kik is voltak a vikingek?

A viking nép, nem csupán Norvégiát, hanem szinte egész Északot benépesítette! Összefüggő viking állam azonban alakult ki, mert az emberek külön csoportokban éltek. Mivel a szárazföld gyakorlatilag nem volt járható, a tengerpartok közelében telepedtek le. Talán ennek köszönhetően a vikingek nagyon jó tengerészek és hajóépítők voltak.

A letelepültek elsősorban mezőgazdaságból éltek, azonban a természeti adottságok miatt napról napra küzdeniük kellett a létükért. De olyanok is voltak, akik halászattal foglalkoztak. Házaikat kőből, fából, vagy sárból építették. A vikingek jól értettek az élelmiszerek tartósításához, hiszen friss élelemhez csak nyáron juthattak. Az eszközeiket többnyire maguk készítették, egy-egy falunak csak kovácsra volt szüksége.

Elsősorban a kalandozásaik miatt, komoly kereskedelmet bonyolítottak. Az egész Északi – és a Balti- tenger vidéke az ellenőrzésük alá tartozott, a folyókon pedig egészen a Fekete tengerig jutottak!

Maga a múzeum egy templom formájú épületben kapott helyet, melynek bejáratánál ez a látvány fogad. Egy elképesztő formájú hajó, amely még jóval a mi Honfoglalásunk előtt készült, hiszen ez volt a koporsója 834-ben egy akkori úrnőnek és szolgálójának…

 90_

A korábban tanultakhoz képest, meglepetésként ért az információ, hogy Amerika felfedezése nem is igazán Kolumbusz érdeme!

I.sz. 996-ban egy Grönland felé tartó viking kereskedőhajó viharba került, és útirányt tévesztve a mai Amerika partjaiig jutott. Ezután több viking is megpróbált letelepedni az Újvilágban, de az indiánokkal folytatott harcokban mindig alulmaradtak!

A legendás brutalitásukra talán ad némi magyarázatot azért a hajó fedélzetének kialakítása és „komfortja”. Ezeken az evezős és többnyire egyárbocos lélekvesztőkön egy otthonról hozott ülőalkalmatosságon leevezni több hónapot, nem igazán lélekmelengető dolog…

91_

 

A múzeum utolsó vendégei voltunk aznap és a szállodába érve 354 km-rel zártuk azt az etapot.

 Július 7-én már nem maradt más hátra, mint lemotorozni Göteborgba.

A reggeli indulás korántsem volt olyan gördülékeny, mint eddig! A túra utolsó napján hiába sütött hétágra a Nap, lassan véget ért a kalandok sora és ez rányomta bélyegét a hangulatra.

A svéd határig eseménytelen kilométereket hagytunk magunk mögött, de a tengerhez közelebb érve igencsak kapaszkodhattunk az oldalszél miatt! A norvég kilépés előtt, még beváltottuk az ajándékok vásárlásával járó adókedvezményt, amit a pultnál készpénzben rögtön meg is kaphattunk!

Svédország Dél-nyugati csücske nem igazán hagyott nyomott bennünk és a parkolóban várakozó kamionig csak a megnövekedett forgalom tűnt fel. A Göteborgon átvezető többsávos autóút minden méterén nyüzsögtek a járművek. Tiszta péntek délutáni Pest…! A találkozási pontig a napi táv 318 km volt.

A berakodással gyorsan elkészültünk, aztán mi a városba, sofőrünk pedig a komp felé indultunk.

Göteborg Svédország második legnagyobb városa és 3 egyetemmel is büszkélkedhet!

Mi természetesen a belvárosra voltunk leginkább kíváncsiak. Megebédeltünk, majd sétáltunk a Göta folyónál. Az Európa nagyvárosaira oly jellemző Hopp-on-Hopp-off rendszerű városnéző buszok helyett, itt városnéző hajót találtunk, melyek 50 percenként indultak. Talán majd legközelebb?…

92_

 

A Nagy Színházzal (Stora Theatern) szemben lévő téren lelkes és tehetséges fiatalok adtak műsort.

 

93_

 

A néhol idegesítően nagy forgalom, amit pl. a körgyűrűn tapasztaltunk, itt egyáltalán nem volt jelen! A városközpontban legendás múlt századi villamosok csengettek a megállóikba érkezve, de nyüzsgésnek nyoma sem volt.

 

94_

Göteborgban semmiféle ókori nyomot nem találhattunk, mivel csak 1621-ben alapította II. Gustav Adolf. Ma a település 21 kerületre oszlik és 17 múzeummal valamint 25 színházzal rendelkezik. A Göteborgi Botanikus kertet Európa legszebbjeként ismeri a szakma! Ha egy hétvégét szeretnél itt eltölteni, csak a felsoroltak kitölthetik az idődet, ám még nem beszéltünk a vidámparkról, a rengeteg kerékpárútról és a kikötőről! Szóóval, akad itt látvány bőven, ami egy érdeklődő turista memóriakártyájára kívánkozhat!

Nekünk sajnos most több időnk nem maradt, így visszataxiztunk a reptérre a 18:45-kor induló gépünkhöz. A sofőrtől megtudtunk pár kuriózumot még a svédekről, a helyi közlekedési és turistaszokásokról. Mindezt magyarul…! Ugyanis a vajszínű Volvo kombi vezetője Magyarországról vándorolt ki a 80-as évek végén! Azóta családot alapított és teljesen jól érzi magát a skandináv éghajlaton. (Otthon akkor mértek éppen +40 C fokot… 🙂  )

A reptéri tranzitban ránk tört a fáradtság, no és a felismerés, hogy holnap ismét a munkapadoknál kezdődik újra a hétköznapok rutinja…

 

95_

 

Összegzés

A rendelkezésünkre álló időt, szerintem a legjobban használtuk ki és rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk. Például:

  • – érdemes egy ilyen távolságra megbízható és lehetőség szerint szervízelt motorral indulni
  • – mindenképpen célszerű új szett gumit felrakni (Gyuláéban induláskor 2.000 km volt…)
  • – fontos a jó ruházat! Az időjárás akár egy órán belül változhat bármely irányba!
  • – a minőségi és lehetőleg méretpontos esőruha nemcsak eső ellen hasznos!

 

Mit csinálnék másként?

 

Talán még egy napot szánnék az egészre, és ezt a Lofotenen tölteném… 🙂

 

Hasznos blokk:

 

Mára már mondhatnánk, hogy a Nordkapp lerágott csont, hiszen annyiféleképpen lehet ezt a kalandot megélni, ahányan csak vagyunk! Az előttünk járók tapasztalatai azonban sokat segíthetnek abban, hogy csak a szép emlékek maradjanak a téli estékre, a kandalló melletti visszaemlékezésekben.

A szállásaink kiválasztásánál fontos volt a tervezett végponthoz mért minél kisebb távolság és lehetőség szerint az éjjel-nappal elfoglalható szoba. Bármi átírhatja napközben az itinert… Egy fárasztó nap után hasznosnak gondolom, ha van lehetőség helyben vacsorázni, bár ezt nem sikerült mindenhol megvalósítanunk… Szerintem a felsorolt városokban mindenki találhat a pénztárcájához és elvárásaihoz igazítható szálláslehetőséget. Érdekes, hogy a nyár közepén tervezett túránkra januári foglalással sem tudtunk már kompromisszum nélkül választani az ajánlatokból!

Fontos talán, hogy minél Északabbra haladunk, egyre drágább az élet! Ez igaz az élelmiszerekre és az üzemanyagra is!

 

2015-ben érvényes számok a teljesség igénye nélkül:

 

Nordkapp belépő:                         33.-NOK

Gryllefjord-Andenes komp:     280.-NOK

Üzemanyag:                               14-16.-NOK

Atlanti út alagútja:                         61.-NOK

Bergen felvonó:                              85.-NOK

A fjordokon a kompozás általában 50-60.-NOK motorosnak egy motorral. A fizetés mindenhol lehetséges kártyával.

 

Ez pedig a túraidőponthoz egy kis puska… 🙂

tablazat

 

A tapasztaltabbak és a helyiek szerint ahhoz, hogy ilyen képet tudjunk készíteni, legalább négyszer kell megpróbálni!

96_

Egyszer megvolt… 🙂

 

  1. november

 

– cs –