Elefantentreffen 2010

Szerző: Onam

DSCF3314

Elefantentreffen 2010-Buli a hóban

2010 január 28. 9:30

120 körül vágtatok az M3-on, egy rogyásig pakolt bringán. A Varaderom magas plexije véd -13 fokos széltől,ami legalább -50-nek érzik. Mögöttem két cimborám. Az egyik szintén motoron, egy Kawán, a másik egy autóban.

kezdo

Hook, a Kawás legalább olyan őrült  csákó mint én. Nem kellet kétszer mondani, hogy menjünk a Treffenre. Tomagó, aki autóban ül, szintén, de nem annyira hogy a Goldwingjével neki vágjon. Viszont becsületére legyen mondva, autóval elkísér.

Már legalább lenyomtunk egy százast a 800km-ből amikor a hó elkezd esni. Kegyetlen amikor oldal széllel párosul, minden apró résen bebújik a hó. Bármilyen meleg a csizmám, és akárhány zokni van rajtam, mégis éget a hideg.

A mai táv, 400km, Hegyeshalomig.

DSCF3288

Lassan peregnek a kilométerek, a hideg  már nem vendég, hanem úr a ruhámban. Szemem mindig egy távoli pontra szegezem, és csak időnként nézek a pillantómba, hogy  a többiekkel minden rendben van-e.

Gondolkodom társaimon. Vajon mi motiválja őket? Én tudom miért megyek. Furcsa, erről soha nem beszéltünk. Nagyon különbözőek vagyunk, most azonban egy a célunk.

Kalandozik a figyelmem, és az oldalszél billegteti a bringám.

Már két éve nézem a youtube-on a videókat a találkozóról, és valahogy a légköre, a spontanitása megfogott.  Úgy érzem felkészültem a hidegre, a sátorozásra. Legjobb tudásom szerint pakoltam össze. Társaimat is figyelmeztettem és megosztottuk a vinni valókat.

Lassan szürkül az ég. Épp elhagytuk Pestet, jól esne egy kávé. Elsuhanó autók csapják ránk a sarat. A szélvédőm átláthatatlan,és esélyem nincs  arra hogy rendesen kilássak. Azt hiszem valami holtponton vagyok. Lassan telnek a kilométerek, és a szélzaj a kipuffantóm öblös hangjával valami szimfóniává változik. Percenként változtatom az üléspozíciót és keresem azt a helyzetet amikor a legkevésbé ér a szél. Ilyen nincs.

Közeledünk a szállásunkhoz. A két kezem kisujja érzéketlen. A markolatfűtés mint ha nem is lenne. Ahogy egy barátom szokta mondani: „Ha a sör folyékony kenyér, akkor ez szilárd szar”

DSCF3309 DSCF3308

Megérkeztünk. Kaja, fürdés, alvás.

2010 január 29. 10:00

Indulás előtt, egy gyors megbeszélés. Hook vásárol valamit a boltban, én  a csomagjaim igazítom. Felvillanyoz a tudat, hogy délutánra, már a táborhelyen leszünk. Határ után tankolás, és rátérünk a pályára.

Végre, dagadt gázt húzhatok, és érzem, ahogy a talpam alatt fütyöl a szél. Lenyomunk vagy 200km-t és betérünk egy benzinkúthoz. Szlovák KTM Adventure áll a kúton. Négy srác áll mellette. Megszólítjuk őket és beszélgetünk .Ők is a treffenre jönnek. Fordított felállásban. 2 autó 1 motor. Elindulnak, mi még maradunk.

DSCF3297 DSCF3303

Nemsokára megérkezünk. A hó egyre jobban esik, és egyre borultabb az ég. Tomagó előttünk halad az autóval, és a GPS-re bízza a navigációt. Dombos lesz a táj, és egyre jobban esik a hó. Ez nem jó hír, mert iszonyúan csúszik az út. Már csak lépésben haladunk.Thurmansbag- Sollet keressük, és megtaláljuk. De kiderül, nem itt van a találkozó. Irány vissza , a hó most már szakad az égből.

Kisebb bolyongás után, megtaláljuk a helyes utat. Már motorosok nagyobb csoportjaival is találkozunk. Végre kis elefántos tábla is jelzi az irányt.

Első akadály:

300m-es kaptató ,és nincs eltakarítva a hó. Próbálkozom , de nem megy .A hátsó kerekem kipörög, és az álló motort nem fogja meg az első fék. Sebességbe rakom, és leállítom az út szélén. A mellettem lendületből elhaladók közül többen elesnek, de a szintén út mellett állók felsegítik őket. Rágyújtok, és mire elszívom, már érkezik egy traktor toló lapáttal, és homokszóróval. Indulunk tovább.

Második akadály:

Néhány száz méterrel arrébb, emelkedő, tükör jéggel. Megállunk, és a már ácsorgó több tucatnyi emberhez csatlakozunk.

Közben nézegetem a várakozó motorokat. Bandit, XT, Diversion, GSX, mind egy kupacban áll és vár. Közben érkezik egy BMW 1200GT olasz rendszámmal.  Igazán nem ide tervezték ezt a gyönyörű vasat , villan át az agyamon.

A megváltás egy traktor képében jelenik meg , ami valami érdesítő anyagot szór szét,és még valamit ami nem só ,de pillanatok alatt olvadni látszik a jég. Elindulunk, és kb. 3 km emelkedő után,jön egy lejtő, a végén a világítómellényes rendezőkkel.

Harmadik akadály:

A rendezők kiszedik a sorból az autókat, és balra irányítják egy parkolóba .A motorokat jobbra, egy szűk havas útra. Néhány méter után döbbenek rá hogy ez az út nemcsak havas, hanem alatta sík jég. Határozott vagyok, és eldöntöm addig megyek amíg nem esek. Nem kell sokáig várni, csendben búcsú nélkül válunk el egymástól én, és a motor. Többen segítenek a felpakolt motort felállítani.

Megérkeztem, itt vagyok ez az Elefantentreffen!

Innen gyalog tudom az utam folytatni, a tábor helyig. Hook előttem néhány méterrel. Szemében a szabadságukat vesztett gályarabok reménytelensége világít.

Még két kilométer –közli- gyalog kell a cuccot bevinni.

Erre én is megrogyok. Csak az én felszerelésem vagy 30 kiló. Az övé ugyan ennyi. Tomagó kicsit többet hozott, de ő még a parkolóban van az autónál. Telefonon értekezünk, majd elkezdünk cuccolni a tábor fele.

Természetesen a hó még mindig szakad, és mindenünk vizes. Csomagokkal megpakolva keresünk helyet a táboron belül, három sátornak. Ez legalább olyan lehetetlen mint zsinagógában a gyóntatószék. Végül egy kislejtésű placcot találunk. Sátor építés,de villámgyorsan, mert amit lerakunk 3 perc alatt eltűnik a leeső hó alatt.

Hurrá a sátrak állnak, a cuccunk benne, és még mindig csak este fél 10.

A szomszédok pálinkáját a sátorvasunk rossz helyre szúrása óta már ismerjük csakúgy, mint ők a magyar bor sajátosságait és ha ilyen jól haladunk akkor lassan egymás nyelvét is megértjük.

Lengyel motoros társainkkal  megegyezünk hogy a „kurva” szó jelentése minden nyelvben ugyan az, és olasz baritonista barátaink sem tekintenek már fegyverként nyers alt énekhangomra .

Egyszóval beilleszkedtünk.

Még egy laza kör a sátor városban, amiből megtudjuk hogy az orosz Ural motorkerékpár opciós oldalkocsija tábori konyha is lehet, és a gyárilag sornégyes Kawa elbirja a V8-as blokkot is, az XT oldalkocsival köbméternyi fa is szállítható, és a szebb időket látott BMW akár 4 embert is szállíthat.

Közben persze tűzijátékban gyönyörködünk, érezzük a nyers fa füstjének torok kaparó illatát, látjuk az egy szál tangában motorozó svéd srácot és elámulunk az olasz Napoli Boxer MC. hatalmas luxus sátrán.

Részesei vagyunk egy nem rasszista német motoros, szexuális étvágyának amint egy néger guminőt maga alá gyűr a havon, aktív szereplői egy elakadt oldalkocsis motor kiszabadításában, majd lelki társai egy megrogyott, talán szlovák fiatalnak amint kétségbe esve keresi a piás üvegét a méteres hóban.

Az éjjel.

Nincs hideg, hiszen itt általában -10 alatti hőmérsékletet mérnek. Jelenleg -3 van,  de szakad a hó. Ahogy átöltözöm a sátorban, mintha gőzfürdő lenne. Izzadt testem kipárolgása, és ruházatom szinte átláthatatlan ködöt teremt. Végre tiszta, és száraz cuccban vagyok. El is alszom.

Petárda robbanása ébreszt néhány óra múlva,épp jókor. Jurta sátram kezd össze rogyni a hó súlya alatt. Néhány ütés, és rúgás az oldal falakra, orvosolja a problémát. Egy ideig még hallgatom a sátor alugőzölt külső köpenyén a ráhulló hópelyhek zizegését.

Másnap.

8 után kecmergünk ki a sátorból. A hó elállt ugyan , de a sátor körül a szél rendes kupacokat épített. Eltakarítjuk és eszünk. Közben kiderül hogy mindenki fekhelye alatt megrogyott a hó így most úgy néznek ki mint a „víziló bölcső”.Ugyan is az este egy 120 cm-es hófalra épitettük sátrainkat. Itt nem tudunk még egyszer aludni. Hadi tanácsot tartunk, és megbeszéljük hogy összepakolunk, bulizunk egésznap, majd délután irány Magyarország.

Ugyan is látjuk ,és halljuk hogy a tábor legalább fele kezd sátrat bontani. Nagy havazást, hideget jósolnak. Hiszünk északi barátainknak, így mi is csomagolunk. Közben a felbolydult táborban megpillantok egy Árpád-sávos zászlót, alatta pedig nemzeti lobogónkat. Vodkás üveg a kézbe, és már nyomulok is a zászlók irányában.  Az  adjon istenre, meglepetten néz rám egy álmos szemű MÁV-os kabátot és sapkát viselő srác ,és Várda keserűs feles üvegét felém lendíti.

Beszélgetünk. Dunaharasztiból jöttek autóval .Immár Harmadjára vannak, de most sem tudtak igazán jó helyet foglalni . Ide már péntek reggel kell érkezni. Ezek szerint mi csak 12 órát késtünk. A cuccolásunkhoz felajánl egy szánkót, amit ezúton is nagyon köszönünk nekik.

20100130627

A táborban közben megindul az élet. Motorok jönnek mennek, a német tv riportot készít, a gyorsak már össze csomagolva küzdenek a kijárat fele, a méteres hóban. A most józanodó lengyel barátaink gyorsan bontanak még egy vodkát a teljes kijózanodás elkerülésére. A völgy alján álló sátrakat most kezdik kiásni. Eddig azt hittem hó kupacok, de már látom hogy legalább 6-7 szlovák zászlós sátor. Özönlenek a kijárat fele az összepakolt cuccokkal a motorosok. Lassan mi is pakolunk.

Tomagó a szállítás, és pakolás mestere irányítása alatt mi Hookkal segítünk. Végre megindul a szánkónk, de borul is…..Kezdjük elölről.

Kijutva a kapun kívül rájövünk emelkedőnek felfele , nem tudjuk elhúzni a súlyos szánt. Elindulunk Hookkal a motorjáért aminek szeretnénk a szánt utána kötni. Újabb  2km-es séta , a motorokig. A motorok teljesen behavazva, előttük méteres havat hordott össze a szél.

DSCF3333kicsi

Kiszabadítjuk és indulunk vissza .Én gyalog, Hook lassan araszolva.

Felakasszuk a szánkót a motorra, és az autóig meg sem állunk.

A Vissza fele vezető úton, egyedül a magyarországi pályaszakaszon adódnak gondjaink. Helyenként 30km/ó a sebességünk.

Délután érünk Debrecenbe, fáradtan, elgyötörten , de boldogan.

Néhány jó tanács:

–       Legkésőbb péntek reggel 9 ig érdemes a rendezvényre érni.

–       Szállító eszközt . szánkót vagy kézikocsit  vigyetek.

–       A hólapát alap felszereltség.

–       A motort alaposan felkészíteni a havas jeges utakra, és  az esetleges -13,-18 fokos hideg indításra.

–       A tömeg eltávozása előtt hagyjátok el a főbejáratot ,különben órákig állhattok a hóban.

–       Kaja ,pia kapható a helyszínen is, de horror áron.

–       Nedves ruhába ,hálózsákba ne aludj el.

–       Mindig nézd meg, hogy a szilárd talaj mennyire van a hó alatt, és oda verd a sátrat.

–       Sárga hóbol ne igyál J

Összességében , mindenkinek ajánlom a túrát, aki bírja a hideget, nem fél egy kis törődéstől, és aki egy különleges, karneváli hangulatú bulira vágyik.

Köszönet a képekért és a túráért barátaimnak: Tomagó / Varga Tomi/, Hook /Horog Zsolti/

Lejegyezte: onam  /Kegyes Misi/ 2010. február